A zsugorított emberi fej különleges kincse az ajkai múzeumnak Fotó: Györkös JózsefVarga Andrea, az ajkai múzeumi intézmények vezetője köszöntőjében elmondta, hogy az első ízben szervezett program célja felhívni a figyelmet és népszerűsíteni a város egyedi értékeit.
Katona Szandra igazságügyi műtárgyszakértő felhívta az érdeklődők figyelmét a város azon köztéri szobraira is, amelyek mellett nap mint nap elmehetnek a gyalogosok. – A város történetébe beleásva magam nagyon sok érdekességre bukkantam. Ajkán szinte minden közterületen találunk egy szobrot, ne menjünk el mellettük. A várost és környezetét a szokásostól eltérő módon, száz évvel ezelőttre visszarepítő szemüvegen át kell néznünk ehhez. Az 1900-as évek elejére visszagondolva csodákat láthatunk. A múzeum Molnár Gábor-szobájában a Dél-Amerikát többször megjárt utazó életébe pillanthatunk be. De belegondoltunk-e, hogy a szegény családban élő gyermek miként jutott el oda? Egy budapesti szállodában dolgozva vette meg első fegyverét, és a Természettudományi Múzeum felhívására jelentkezve utazhatott olyan távolra rovarokat, kultikus tárgyakat gyűjteni. Meglepő módon élő állatokat, kígyót, cincért hozott haza, utóbbiból kettőt ajándékként édesanyjának, továbbiakat pedig Amerikába értékesített. A rovarokat ma is láthatjuk a Természettudományi Múzeumban. A kígyóbőr akkor természettudományi műkincs volt, abból kézműves táskát vagy más tárgyat készítettek – magyarázta az előadó, miközben bemutatott egzotikus alapanyagokból, például krokodilbőrből készült, akkoriban drágán értékesíthető táskát, tatuból készült, ma már antik retikült és az a kígyóbőrt is, amelyet az utazó egykor magával hozott. Érdekességként említette például, hogy Szász Endrével is barátságot kötve együtt utaztak, a Góbi sivatagba pedig már vakon jutott ki Molnár. Katona Szandra bemutatott egy vízilóagyarból készített apró szobrot és egy indián törzsnél beszerzett zsugorított emberi fejet is. A múzeum különleges talizmánként kezelt műtárgya készítése során a legyőzött törzsfőnök fejéből a csontokat kiszedve, a bőrt kifőzve tartósították a hajas fejbőrt.
Forró homokkal tömték ki, annak hatására zsugorodott össze.
– Molnár Gábor fantasztikus életútja megismerhető, személyes tárgyai a múzeumban ma is láthatók. Mivel azok előélete biztosan tudható, az értékük a műtárgy-kereskedelemben hatványozott. Akárcsak Fekete István esetében, aki agronómusként került a városba a Nirnsee családhoz. Annak kastélya már nem áll, de az uradalom parkjából, a kastélykertből fennmaradt tiszafák és platánok még láthatók a bányászszobornál. A mai Csikólegelő a család majorságáról kapta a nevét, egykor a lovaik legeltek ott. Fekete nemcsak íróként, hanem agrár szakemberként is letette névjegyét és az agrárium alapjait Ajkán. Itt írta a Zselléreket és A koppányi aga testamentuma című regényét, illetve itt születtek a gyermekei. Az írónak a szigeten látható mellszobrát Borsos Miklós készítette, az állatfigurákat tanítványa. Borsosnak több helyen látható alkotása, például Budapesten a 0 kilométerkő, amelyet figyelemfelkeltésként, felkiáltójelként ábrázolt. A balatonfüredi kikötőben található női szobor, a Balatoni szél és a tihanyi Echo szobor szintén az ő alkotása. Legyünk büszkék rá, hogy Ajkán több szobrát találjuk, például a Delfines kutat, amelynek és a Balatoni szélnek kisplasztikája a múzeumban látható.
– Az intézménynek 150 rézplakettet is ajándékozott. Nirnsee Pál feleségéről kapta a nevét Kab-hegy közelében Zsófiapuszta, a kastély 1769-ben vadászati célra épült, míg Pálmajor Nirnsee fiáról kapta a nevét. Az üveggyári kastélyt a vasútállomás irányában találjuk, de nem figyelünk fel rá. Pedig hosszúkás, klasszicista, gyönyörű ablakai még láthatók, ha a szép magas tetőt már csak elképzelni tudjuk is csak. A lépcsőháza még eredeti, bízom benne, hogy hamarosan újra egy szép épület lesz belőle. Rátonyi József kevésbé ismert szobrász volt, alkotása az egyik körforgalomban látható, felesége szép állatszobrai a múzeumban állnak – sorolta a látnivalókat Katona Szandra.
A jelenlevőket jó tanácsokkal is ellátta, például, hogy ha műtárgyat gyűjtenek, az egyediséget helyezzék előtérbe, a kis szériában készült dolgokra fókuszáljanak. Például az egykori üveggyárban készült szobrokra. – Az Ajka Kristály-vázák, -készletek nem feltétlenül képviselnek nagy értéket. A kristály és maga a gyár is azért kerülhetett talán méltatlan útra, mert az üvegbe nehéz jelzést elhelyezni, nem védték le a márkát. Használati tárgyakra specializálódott a gyár annak idején, nem ismerte fel, hogy ha megbíz egy művészt, talál egy különleges formavilágot, egyedi, kis szériás termékpalettát gyárt, azzal sokkal jobban emeli a gyár ázsióját, mint ha elkezdi a tucattárgyak gyártását. Amellett nem szabad a kereskedelembe engedni azon tárgyakat, amelyek a minőség-ellenőrzésen nem mennek át. Ma csak azok az ajkai üvegtárgyak értékesek, amelyek igazán különlegesek és amelyekből nagyon kevés van. Néhány ilyen látható a múzeumban is – mondta az előadó. 
A Delfines kút kisplasztikája ugyancsak a múzeumban található Fotó: Györkös József
Leszögezte, hogy bár Ajka ipari város, de sok ott például az ipari műemlék, és lehetne a loftra is építeni. Szuper múzeumok alakíthatók ki ezen épületekből, és a lakberendezés újabb szegmense is a loft, amint az iparhoz köthető tárgyak sora szintén. Azokat ma átalakítva, dekorációs céllal használja a műkereskedelem. Katona Szandra kifejezte bizalmát, hogy Ajkát hamarosan élő múzeumként is köszönthetjük hamarosan.
Tóth B. Zsuzsa