Marinkás Hajnalka kivárta, amíg élete elérkezik abba a szakaszába, ahol a legjobbat, legtöbbet tudja adni önmagából kreatív munkáinak köszönhetően.
Kreatív, harmonikus és praktikus táskák
Addig csak az út keresése, a próbálkozás jellemezte. Egy pontot elérve aztán tudta, hogy merre haladjon tovább, mi a feladata: a másokon való segítés és kreativitása kiélése a horgolásban.
Hajni élete évek óta két irányba, mégsem ellentétes utakon halad. Érdekli a természetgyógyászat, fitoterápia és önmaga kézimunkával való kifejezése. Valamit már az elején megérzett az irányból, hiszen szociálpedagógus a végzettsége, dolgozott gyermekvédelemben, és a természetgyógyász tanfolyamot is kipipálhatja. Mindig jellemezte a másokért való kiállás, a segíteni akarás. Jól tudja, hogy egy nő elviszi az egész világot a hátán, és hogy merni kell vállalnunk önmagunkat, másságunkat, egyediségünket. Sok küzdelem árán jött rá minderre. Volt egy időszak az életében, amikor próbált megfelelni, elnyomta saját habitusát, de az utóbbi években rájött, hogy ez nem vezet jóra. 
Otthon azt látta kislányként, hogy a nagymama függönyt horgol, édesanyjától hímezni, kötni tanult, így a nőiruha-készítéssel is megismerkedett. Táskákat varrt, belekóstolt a művészetterápiába. Aztán, úgy hat évvel ezelőtt egy horgoló workshopon megtanulta a kézimunka alapjait, bár akkor az még nem fogta meg igazán. Amikor öt éve Tapolcára költözött és nem talált munkát, fonalat rendelt és kezébe vette a horgolótűt. Azt mondja, akkor valamiféle lelki pluszt adott a kézimunka, és ma már vallja, hogy élete során a horgolás adott legtöbbet számára. Egyszerű táskákkal kezdte a munkát, miközben még egy étteremben dolgozott egy éven át. Három éve elindította a vállalkozást, amely szinte személyisége egy része lett mára. Inspirálódik, mégsem másol, hanem minden egyes darabba beledolgozza saját egyéniségét. Hiszen annyian horgolnak már, sokan készítenek táskákat, különféle használati tárgyakat.
Az egyes darabok közös jellemzője a játékosság, amit a virágos, de a cérna és a táska színével és alakjával harmonizáló béléssel, az apró kiegészítőkkel, pánttal, csattal, kis kendővel ér el
Fotó: Tóth B. Zsuzsa
Hajni presztízskérdést csinál abból, hogy ne készüljön másokéval azonos darab. Kedveli a virágokat, a természetet, a színeket, az élénk, erős, vibráló árnyalatokat. Ugyanakkor szereti a földszíneket is, és néha nem bír ellenállni azoknak. A nem kommersz színkombinációk jellemzik darabjait, fehéret nem feketével vagy pirossal párosít, inkább acélkéket mustársárgával vagy ciklámennel.
Közös jellemző a játékosság
Az egyes darabok közös jellemzője a játékosság, amit a virágos, de a cérna és a táska színével és alakjával harmonizáló béléssel, az apró kiegészítőkkel, pánttal, csattal, kis kendővel ér el. Ragaszkodik hozzá, hogy semmi felesleges darab ne kerüljön a táskákra, amelyek talpa tartást ad. Letisztult, egyszerű, de lekerekített formákkal dolgozik, előtérbe helyezve a praktikumot. Vallja, hogy egy női táska legyen jól használható, átlátható. Ezért kivehető, más táskatestekkel is kombinálható táskarendezőket is varr hozzájuk. Utóbbi egy női táska esetében – valljuk be – nem utolsó szempont. Újrahasznosított fonallal, marhabőrrel dolgozik, és a pánt akár cserélhető is lehet, szintén a praktikum jegyében.
Egy ezüstszínű pánt,
vagy fül és
csat alkalmivá teszi a táskát, de előbbieket lecserélve fonalból varrt pántra, fülre, már hétköznapi lesz a darab.
A játékosság, a színek és a funkció hármasa lebeg Hajni szeme előtt, amikor elkezd horgolni egy új darabot. Ha selyemkendőt köt a táskára, a francia stílusnak hódol. Ugyanakkor a kendőt Párizsban a csuklóra is kötik, hidegben a nyakat védik vele.
A táska lehet minimál és bohém, kézi, övre csatolható vagy telefontartó, a sokoldalúságát a táskáit használók is kedvelik. Mindegy. Lényeg, hogy a praktikum mellett tükrözze egyéniségünket és harmonizáljon öltözetünkkel – vallja Marinkás Hajnalka.
Tóth B. Zsuzsa