A Badacsony északi lejtőin, a szőlősorok között megbúvó régi présházak körül évszázadok óta szövődnek különös történetek a föld alatt húzódó titkos járatokról. A helyiek mesélnek arról, hogy ezek az alagutak a hegy mélyén kanyarognak, összekötve a szőlőhegy különböző pontjait, sőt, egyes legendák szerint akár a Balaton partjáig is elérnek, így titkos menekülőútvonalakat alkotva.
Badacsony titkai évszázadok óta élnek
A legenda több változatban él. Az egyik szerint a 16–17. század török dúlásai idején a járatok menedékhelyként szolgáltak a falusiak számára. A sötét, hűvös folyosókon gyerekek és asszonyok lapultak meg, miközben odakint a portyázók vonultak. Egy másik történet a 19. századi betyárvilághoz köti a titkos utakat: állítólag itt rejtették el a zsákmányt, a bort, sőt, fegyvereket is, miközben a felszínen a pandúrok hajtották a bujdosókat.
A szóbeszéd még színesebb, ha hozzáadjuk a csempészek históriáit: a Balaton felől éjjel érkező ladikok rakományát állítólag föld alatti csatornákon vitték fel a hegyoldalba, elkerülve az adószedők és hatóságok figyelmét.
Régészeti szempontból a bizonyítékok azonban szűkösek. Bár több, akár 150 éves, kőboltozatos pince előkerült a környéken, ezek legtöbbször önálló gazdasági építmények, nem összefüggő járatrendszerek. A vulkanikus bazalt nehezen vájható, így a több száz méteres, összekötött alagutak építése hatalmas erőfeszítést kívánt volna. A történészek többsége inkább kisebb, egymástól független pincék láncolatát tartja valószínűnek – ám azt ők sem tagadják, hogy rövidebb, titkos folyosók létezhettek.
És itt kezdődik a legenda igazi varázsa. Mert minden, amit nem tudunk teljes bizonyossággal, teret ad a képzeletnek. A Badacsony mélye még ma is számos titkot őrizhet és ki tudja, talán egy nap, egy omladékos pincefal mögött valóban megtalálják azt a bejáratot, amelyen át egykor bort, embereket vagy titkokat szállítottak a hegy gyomrában.
Seres Elizabeth