A rendezvény kezdetén Istvándi Tamás polgármester köszöntötte a megjelenteket, hangsúlyozva, hogy a megemlékezés egyszerre jelent közösségi ünnepet és mély, személyes pillanatot. „Furcsa ez a mai nap, mert ez egyszerre egy nagyon boldog közösségi pillanat, és egyszerre emlékezünk meg az első világháborús hőseinkről” – fogalmazott. 
Az első világháború minden falun és városon mély sebeket ejtett
A polgármester felidézte, hogy tavaly Ady Endre Imádság háború után című versét olvasták fel, idén pedig a költő Emlékezés egy nyár éjszakára című művét választotta, amely már a háború kitörésének döbbenetét és az emberi veszteség súlyát hordozza.
„Az első világháború minden városnak, minden falunak fájdalmas sebet ejtett, így Szentbékkállának is. Köszönöm, hogy ma együtt gyújtottunk gyertyát a hősi halottaink emlékére” – zárta gondolatait Istvándi Tamás.
A polgármester ezután felkérte Navracsics Tibor területfejlesztési minisztert és országgyűlési képviselőt, hogy ossza meg gondolatait a közösséggel. Navracsics Tibor – aki a szentbékkállai Vegyeskar tagjaként is kötődik a településhez – meghatottan beszélt az emlékezés fontosságáról és a közösség erejéről.
„Talán túl sok figyelmet szentelünk a mindennapok gondjainak – a munkának, a pénznek, az elvárásoknak –, és túl ritkán gondolunk arra, hogy az élet véges. Egy évben legalább egyszer álljunk meg, és emlékezzünk azokra is, akiket már senki sem gyászol, akiknek az emléke csak a falu szívében él tovább” – mondta.
A miniszter arra is rámutatott, hogy a közösségi emlékezés nemcsak a múlt tisztelete, hanem a jelen megtartó ereje is. „Ők, akik már nincsenek köztünk, valójában mindaddig élnek, amíg emlékezünk rájuk. Egy-egy emlék, egy gesztus, egy történet őrzi tovább a lényüket – ők adják meg a falu igazi karakterét” – fogalmazott.
A lámpás felvonulás végén a résztvevők közösen helyezték el mécseseiket a hősi emlékműnél. A fények hosszú percekig pislákoltak a novemberi éjszakában – jelképezve, hogy a múlt hőseinek emléke tovább él a falu szívében, és minden esztendőben újra fellobban.
Titzl Vivien