Vázsonyi 1868-ban született Sümegen egy tanító gyermekeként. Eredeti neve Veiszfeld Vilmos volt. Később a család azért költözött Budapestre, hogy Vilmos és öccse, Jenő megfelelő oktatás kapjon. Már jogi tanulmányai alatt politizálni kezdett, ekkoriban magyarosította nevét Vázsonyira. 1917-ben előbb Esterházy Móric majd, Wekerle Sándor kormányában megkapta az igazságügy-miniszteri tárcát, illetve a választójogi reformért felelős miniszteri posztot.
Demokrata politikusként legfőbb politikai célja az általános, titkos és egyenlő választójog bevezetése volt. Az elsők között küzdött azért, hogy tekintet nélkül nemére és vagyoni helyzetére, mindenki szavazhasson a választásokon.
Vázsonyi Vilmos síremléke a magyarországi neológ zsidóság egyik fontos szimbóluma: a két mózesi kőtáblára, amelyen egykor az Örökkévaló parancsolatai álltak, egy halandó neve és életrajzi adatai kerültek fel, azok sem a szent nyelven, hanem magyarul, Nagymagyarország hangsúlyos szerepeltetésével. A kőtáblákon turul pihen, amely a táblák izraelita szimbólumát kiegészítve a magyar nemzeti kötődést tükrözi. A sírkövön még a legszükségesebb és legelterjedtebb héber feliratok sem kaptak helyet: az asszimiláció legmerészebb példája ez, még ha az alatta nyugvó Vázsonyi egy zsidó temetőben nyugszik is.- hangzott el a megújult síremlék koszorúzásánál.
„Vázsonyi Vilmos, aki a temető bejáratával szemben nyugodva éppoly megkerülhetetlen a Salgótarjáni utcai zsidó temetőbe látogatóknak, mint azoknak, akik a 20. századi Magyarország történelmét tanulmányozzák.” – mutatott rá beszédében Móczár Gábor, a NÖRI főigazgatója.
Vázsonyi Vilmosra szülővárosában emléktáblával és egy róla elnevezett utcával emlékezik az utókor.