A történet rövid, mégis sokaknak fájdalmas. Az M61-es pályaszámcsoportba tartozó, így ismert mozdonyok 1979-től érkeztek Tapolcára, ahonnan a fővárosba és vissza továbbították a szerelvényeket. Megbízhatóságuk, üzemképességük legendás volt, de nem csupán Magyarországon. Aztán döntés született, a típus valamennyi, még üzemelő példányát 2000. december 21-én végleg kivonták a forgalomból. Aznap az M61 020-as pályaszámú gép leközlekedtette még a 9725/9724-es (Tapolca–Székesfehérvár–Tapolca) személyvonatpárt, majd másnap, december 22-én, késő délután elindult az a mozdonyvonat, mely során végleg eltűntek a dízelkirályok Tapolcáról, a Balaton északi partjáról, vármegyénkből.
A következő sorokat Szijártó János kollégámnak a Napló 2000. december 24-i számában megjelent beszámolójából idézem, aki vasutasokkal beszélgetett: „...egy mozdonyvezető megjegyezte, hogy amikor megnősült, azt mondta a feleségének: téged jobban szeretlek, mint a Nohabot. Ez vasutasberkekben igazán nagy szó volt, hiszen a Nohab vezetése már egy rangot jelentett” – írta kollégám anno.
Nos, a gépcsodákat a környéken élőknek-utazóknak nem hiszem, hogy be kell mutatni, viszont aki még nem hallotta volna, ma is járnak ezek a megmaradt példányok a Balatonnál, igaz, többnyire csak nyáron. Nosztalgiameneteket visznek, retró eseményeken játszanak főszerepet, év közben legfeljebb anyagszállító szerelvényt továbbítanak. Amiről tudunk, beszámolunk, mert sokan, nagyon sokan rajonganak ezekért a mozdonyokért.
Mindenesetre annak örülünk, hogy egyik hazai NoHAB sem került külföldi magánkézbe, ahogy akkor szó volt róla. Elsőként a 010-est vásárolta meg egy magánszemélyekből összeállít alapítvány, majd a Magyar Vasúttörténeti Parkba került a 001-es. Szerencsére mindkettő dolgozik. A 020-as a vasúté maradt, a 006-ost és a 019-est egy cég vásárolta meg, a 017-est pedig mérőkocsimozdonyként használják. A 002-es mozdonyszekrényét nemrég lehozták a fővárosból Tapolcára, hogy üzemképessé tegyék. Közben a fenti hét gép mellett három NoHAB mozdonyt magyar magánvasutak vásároltak, így mindent összeszámítva az egykori húszból tíz megmaradt, egy híján üzemképesek, dolgoznak. Ha nem mindennap, ha nem személyszállító vonatok élén, de szerencsére fel-felbukkannak.
A típus 1963-ban jelent meg hazánkban, közforgalomban így harminchét évet dolgoztak. Több is lehetett volna!
Benkő Péter