Hangodi László ásatás közben Forrás: archívA kutatás eredményeiről Hangodi László történész, főmuzeológus évről évre beszámol az érdeklődőknek is. A feltárás tanulságai, élményei részesei az évek során a szakmai munkatársak és a lelkes civil önkéntesek egyaránt. Nekik köszönhető, hogy az Eger-völgy nyugati bejáratánál rejtőző monostor mára egyre nagyobb faltömegében mutatja meg magát. Az egykori Almád falu mellett emelt, hatalmas alapterületű, fényes épületet az Atyusz, a Balaton-felvidék nagy részét birtokló nemzetség temetkezési helyéül is szánták. A nemzetség több országnagyot adott a magyar királyságnak, birtokaik az egész Balaton-felvidéken végig húzódtak. A nemzetség impozáns épületegyüttest hagyott hátra a Pannónia provinciát Itáliával összekötő Via Magna hadiút mentén. Az apátság többszöri átépítésen, bővítésen, bontáson, toldáson esett át, a gótikus, romantikus stílusú, nemzetségi temetkezőhelyen korábban, 2017-ben nagy valószínűséggel az alapító Atyusz és Miske maradványait találták meg. Azok a vizsgálatok után bekerültek a monostorapáti Nepomuki Szent János plébániatemplom kőszarkofágjába, mint végső nyughelyükre - tudtuk meg a történésztől. Az apátság múltjáról szólva Hangodi László elmondta többek között, hogy a középkorban fontos vallási, kulturális és gazdasági centruma volt a vidéknek, az Eger-völgynek és Tapolcai-medencének. A Tihanyi és Zalavári apátsági területen láthatta el egyházi feladatait a környező falvak lakóit kiszolgálva.
Almád monostora több éve tartó feltárása során a három hajós apátság alaprajzi elrendezése egyértelmű lett, a körtemplom melletti nagy kerengő helye is tisztázódott Forrás: archív
Az 1340-50-es években a nemzetség családfője a hegyesdi várban már csak megbízott királyi várnagyi tisztséget látott el, később a monostor is lekerült az Atyusz nemzetség kezéről. Elnéptelenedett, elhagyták a szerzetesek, sorsára maradt az épület, köveit például a nagyvázsonyi vár falai vastagítására használták fel. A16 században török fogságba esett végvári katonák kincslegendát meséltek konkrét helyekkel megjelölve. Az erről szóló írás elterjedt, az almádi kincs legendákra hivatkozva sokan ásási engedélyeket váltottak, több hetes expedíciók indultak a toronyhoz. Bedöntötték a falakat, a monostor területe majdhogynem holdbéli tájjá változott. A köveket a helyi építkezésekhez vitték, mint például a templomhoz is. A történelem iránt érdeklődő tudósok viszont foglalkoztak az 1800-as években is a romokkal és vitáztak arról, hogy nem balatonalmádinál kell azokat keresni. A falu népének pedig fontos helye volt századokon keresztül az apátság, a forrás és a mellette levő kis tó. Csodatevő forrásként tekintettek a szent kútra, búcsújáró hely volt, a monostort nem felejtették el sosem a helyiek. 2011-ben civil kezdeményezést indított Illés Sándor plébános, Gulyás Erzsébet és Hangodi László, így kezdődtek meg az almád monostornál a munkák.
Buzás Gergely a visegrádi Mátyás király Múzeum igazgatója a munka elejétől fogva az ásatások szakmai vezetője. Eleinte az önkéntesek szabadidejükben a területet gondozták, majd 2014-ben elkezdték a régészeti feltárásokat. Máig önkéntesek százai munkálkodtak a területen. Némelyek szakértőként, másoknak később lett ez a szakmájuk akadtak, akiknek csak izgalmas volt a régészkedés. Az apáti asszonyok visszaemlékezései beigazolódtak, a monostor valóban kincseket rejt, mostanáig rengeteg lelet került elő, köztük ezüst darabok és csontból készült dobókockák, miközben a középkorban nem nézték jó szemmel a szerencsejátékot.
2022-ben a régészeti kutatások pazar eredményekkel jártak, a három hajós apátság alaprajzi elrendezése egyértelmű lett, a körtemplom melletti nagy kerengő helye is tisztázódott. Mára nyilvánvalóvá vált az apátság épülete elrendezése, de még a feladatok között van a Szent Domonkos kápolna, és Almád falu, valamint malmok, halastavak és egy talányos építmény helyének pontos meghatározása, feltárása. Tavaly nyár közepén újra önkéntesekkel folytatódott a munka, a terep előkészítése után az északi mellékhajó és a sekrestye, a bibliotéka, az íróműhely is megmutatta magát. Az előző évben a kutatás végén talált sírcsoportot is feltárták az északi mellékhajóban. A kirabolt sírok feltárása során kiderült, hogy a szentélyhez lehető legközelebb való temetkezés lehetősége jelentette a monostorban élők számára a legnagobb megnyugvást, amint az északi mellékhajó szintén hasonló hely volt akkoriban. Ott is megtalálták az Atyusz nemzetségi tagok maradványait, tömeges mennyiségű emberi maradványt tárhattak fel. 13-14 hajdani nemzetségi tag pihent a központi sírépítményben, a főhajóban, míg a kincskereső tolvajok rájuk nem bukkantak.
Az épület fő- és mellékhajója padozatául szolgáló fehér márványlapokat ugyancsak elhordták, azok maradványaiból kevés látható már. A nemzetségi sírok között egy hat-nyolc év körüli gyermek maradványait is megtalálta egy annál alig idősebb önkéntes régész palánta. Az egyébként igen fontos munkát végző önkénteseknek köszönhetően a fémdetektorokkal a valószínűsíthető vásártér területén nagy mennyiségű érem anyag került elő, sok ezüstpénz A fellelt komoly numizmatikai kollekció az Árpád kortól a 19. századig ível a monostor területén. De például templom felszerelési tárgyakkal kapcsolatos darabokat, többek között szertartási könyvből származó, gótikus stílusjegeket mutató bronz könyvkapcsot is találtak.
A tavalyi kutatás úgynevezett vezér lelete azonban Szent Márk Eger-völgyi arany oroszlánja. A detektorral talált arany oroszlán az apátság épülete területén kívül hevert. Mérete, minősége alapján evangéliumos könyv sarok verete lehetett, valószínűleg az 1441-ben dúlt harcok idején az apátság kifosztását követő dulakodásban veszett el. A remek mívű arany leleten jól megfigyelhetők a felfüggesztést lehetővé tevő kis lyukak is. Az is bizonyos, hogy könyvtára volt az apátságnak – szögezte le az előadó. Beszélt arról is, hogy a feltárási munkák végeztével az árkokat megörökítették, a sírok csontanyagát felszedték, cédulázták, és a falak konzerválása is fontos feladat. Mára a laikus számára is láthatóvá vált a monostor mérete, a helyreállított falazatoknak köszönhetően már jól kivehető a főtemplom, a déli és északi mellékhajó, a szentély magasítás, a körtemplom. De van még munka a következő évekre is. Például a nyugati végfalazat és a karzat, a tornyok helye nem pontos még és még mindig nem lehet tudni, hogy az elefántcsont római kori dobókockák mit kerestek a területen. Tény azonban, hogy az almádi csoda ma már erdei romkertként várja a látgatókat.
Tóth B. Zsuzsa