Barczáné Tóth Boglárka intézményvezető köszöntőjében értékeink, hagyományaink őrzésének fontosságát emelte ki. A tárlatot Dobó Zoltán polgármester nyitotta meg.
– Azoknak a dolgoknak a művészi megfogalmazása, amelyeket mindennap megélünk, nem könnyű feladat, ehhez művésznek kell lenni. A művészi lét szellemileg, erkölcsileg egy magasabb létforma annál, ami a mindennapi létfenntartásunkat jelenti. De miből fakadhat ez a megfogalmazás és a művészi lét? Ki képes és hogyan arra, hogy művészi szinten alkosson szavakkal, képekkel, vagy bármi mással? Úgy lehetséges csak, hogy táplálkozik az egyetemes és a magyar kultúrából. Származásunk is, bejövetelünk is elég furcsa, nehézkes volt, és az azóta eltelt több, mint ezeregyszáz év sem volt zökkenőmentes. Mi vagyunk a legnyugatibb keleti nép és a legkeletibb nyugati. Ez érződik hitvilágunkban, vallásunkban. Minden nap visszanyúlunk az István előtti korba és megemlékezünk eleinkről, hőstetteikről. Ugyanakkor államalapítóként azt a királyt tiszteljük, aki számunkra egyenlő a kereszténység felvételével. Nagyon ellentmondásos mindaz, amit mi legbelül magyarnak érzünk. Magyarok nagyon sok mindentől lehetünk. A legtalálóbb megfogalmazás talán, hogy magyar az, aki sorsközösséget vállal a Kárpát-medence államalapító nemzetével, örül, amikor a magyarok előre mennek, és fáj számára, ha valamiben vereséget szenvednek. Nem feltétlenül genetikai kérdés a magyarság, és nem feltétlenül tanulható a kultúra. Mindkettőre születni kell, és fogékonnyá kell válni arra, hogy a kultúrában és származásunkban tudjuk megtalálni magunkat. A mai nap egyszerre fontos a származásunk és a kultúránk tekintetében. A kulturális-művészeti alkotások megpróbálják megfogalmazni a sok esetben megfogalmazhatatlant. Mindenki értő figyelmére számít a művész, aki kiállít és a köz nyilvánossága elé tárja mindazt, ami ő legbelül – fogalmazott a polgármester, és megköszönte minden jelenlevőnek, hogy a tudás összességét – ami az emberiséget jellemzi és egy szóval kultúrának hívunk – Tapolcán is műveli. Szóval, zenével, tánccal, képzőművészeti alkotással, vagy azzal, hogy értő közönségként eljön és biztatja azokat, akikben a tehetség, a tudás és az alkotni vágyás olyan szintre jutott, hogy azt ki is tudják fejezni. Hiszen sok mindent tudhatunk, tele lehetünk jobbnál jobb, világot megváltó gondolatokkal, de hiába, ha azokat nem tudjuk kifejezni, és nem találunk értő közönséget.
Az ünnepségen közreműködött haikuival Herczeg-Vecsei Katalin, verseivel Tihanyiné Bálint Zsuzsanna és a Batsányi Táncegyüttes.
Tóth B. Zsuzsa