Szülőfalujába, Káptalanfára költözik, ott van családi háza. Egyik testvére ott él családjával, a másik a közeli Csabrendeken. Mint elmondta, nem szeretne feladat nélkül maradni, ha szükség lesz rá, besegít a plébánián. Egész életében dolgozott, mozgásban volt. Frigyes atyát 1971-ben szentelték pappá, Ajkán 1990. júniustól szolgál. A sümegi esperesi kerület esperese volt 17 évig. 
– Szép korszak volt, 1990 óta sok mindent sikerült megvalósítani – mondta az atya. – Beindítottuk a katolikus óvodát és az iskolát, ahol hittant tanítottam. Rendbe hoztuk a templomokat. Sok segítséget, támogatást kaptam a hívektől. Nélkülük nem ment volna. Közösen vittük a terheket. Sok örömöm is volt, amelyben osztoztam másokkal. A megosztott öröm dupla öröm, a megosztott fájdalom fél fájdalom. A több mint három évtized alatt a hitélet is változott. Fogy a lakosság, így a hívek száma is. Volt időszak, amikor hónap elején legalább két napba telt, mire végiglátogattam a betegeket. Ma már kevesen hívnak. Sokan elköltöznek vidékre vagy külföldre. Régen a vallásgyakorlás igényét a nagyszülők, szülők átadták a gyerekeknek. Ma már sok nagyszülő sem kapta meg ezt. Tapasztalunk olyat, hogy a gyerek egyedül jár templomba, vagy elviszik autóval, kiteszik és mennek érte. Amikor én választottam a papi hivatást, a faluból még négyen lettek papok. Azóta viszont senki
Frigyes atya napjai mozgalmasan teltek. Tanítás, temetés, esküvő, keresztelő. Az utóbbiból csaknem minden vasárnapra jut egy, de van, amikor több is, ami örvendetes.
Tisler Anna