– Nem sokat aludtunk – reagált kérdésünkre fáradtan, de természetesen rendkívül boldogan Siklósiné Szabó Katalin, a friss olimpiai bajnok, Siklósi Gergely édesanyja, aki férjével, Siklósi Gáborral együtt a helyszínen szurkolt.
Mint ismeretes, a Tapolcáról induló Siklósi Gergely Koch Mátéval, Andrásfi Tiborral és Nagy Dáviddal fantasztikus napot kifogva, többek között a házigazda franciákat is leiskolázva a fináléig menetelt a párbajtőrözők csapatversenyén. A japánok elleni döntőben is remekeltek a fiúk, igaz, az olimpiai címvédő nem adta könnyen magát, a legvégén kiegyenlített. A két „fejező” ember, Siklósi Gergely és a múlt héten egyéniben győztes Kano Koki nézett farkasszemet egymással, aranytus döntött, amelyet a magyarok világbajnoka tudott bevinni.
– Szülőként nagyon furcsa ezt megélni, hiszen elképesztő érzelmek kavarognak az emberben. Ami engem illet, én nagyon nehezen viselem az ilyen helyzeteket, úgy érzem, mintha szó szerint kiugrana a szívem a helyéről. Ehhez nem lehet hozzászokni, az igazság az, hogy sokszor oda sem bírok nézni. Annyira elfáradtunk a szurkolásban, mintha egész nap futottunk volna. Az utolsó tus után aztán egymás nyakába borulva, együtt sírtunk, az éremátadó és a Himnusz pedig erre is rátett egy lapáttal. Felemelő és nagyszerű pillanatok voltak – fogalmazott az édesanya, aki hozzátette: akkor sem lettek volna szomorúak, ha második hely a vége, akkor sem, ha nem jutnak döntőig. – Iszonyatosan sok munka van abban, hogy kijutottak az olimpiára, a kvalifikációs időszak rengeteg küzdelemmel és lemondással jár. Egy évvel ezelőtt Gergő küldött nekünk egy Excel-táblázatot, hogy lássuk, hol férnek bele a családi összejövetelek a különböző edzések, edzőtáborok, versenyek és egyéb kötelezettségek mellett. Nagyon fárasztó időszak volt, már az is komoly eredmény, hogy ott lehettek az olimpián.
Katalintól megtudtuk, a döntőt és az éremátadó ceremóniát követően nem sok idejük volt találkozni a versenyzőknek és a családtagoknak, „tíz percet örömködtünk”. – Egyébként sem sokat kommunikáltunk az olimpia alatt Gergővel, csinálta a dolgát, igyekezett fókuszálni. Az egyéni versenyt követően egyszer tudtunk találkozni, akkor azt mondta, hogy nem érezte azt a viadalt, de ne izguljunk, a csapat jó lesz!
A koncentráció pedig nagyon is kellett, hiszen a fináléban nüanszok, ezredmásodpercek döntöttek. Ilyenkor mindig az utolsó emberen van a legnagyobb teher, Siklósi Gergely viszont ezúttal is bebizonyította, hogy nagyon jól tudja kezelni ezt a fajta nyomást. – Gergő utánpótlásvívóként is „fejező” ember volt csapatban, amikor kikapott, hajlamos volt ostorozni magát. Szalay Gyöngyi (Gergő 2017-ben elhunyt nevelőedzője, olimpiai bronzérmes, hétszeres világbajnok párbajtőröző – a szerk.) mindig azt mondta neki, gondoljon inkább arra, ha nyer, akkor ő a hős.
Horváth Gábor