Az ünnepségen közreműködtek a zeneiskola tanárai Fotó: Nagy Lajos/NaplóÜnnepi beszédében Dobó Zoltán polgármester úgy fogalmazott, hogy minden fontos: az épített örökség és az emberi, társadalmi teljesítmények egyaránt. Mégsem tudjuk egyikre sem mondani, hogy az Tapolca.
– Turisztikai célpont, vidéki kisváros, mezőváros, nagyközség. Ez mind igaz és azt erősíti meg bennünk, hogy nem lehet szétválasztani a testet és szellemet, a múltat, jelent és jövőt. Ezek összessége Tapolca, ezek vagyunk mi. Ma azért is gyűlünk össze, hogy ezen részek teljesítményeit elismerjük és egészként tudjuk elfogadni, hiszen egy családot is több ember alkot. Az emberek sokféleképpen gondolkoznak, de azért vagyunk tapolcaiak és azért él még ez a város, mert mindannyian megegyeztünk egyvalamiben: hogy van egy fölöttes cél. Mindannyiunktól elvárt, hogy tegyünk ezért a városért. 58 éves korára valaki joggal várhat el tiszteletet, segítséget attól a generációtól, akit felnevelt, akiért áldozott, aki oly fontos számára. Biztos vagyok benne, hogy Tapolca esetében sincs máshogy. Ma olyan embereket ünneplünk, akik hosszú munkásságukkal bebizonyították, hogy tapolcainak lenni jóval több annál, hogy lakcímkártyájuk van itt. Tapolcainak lenni nem más, mint osztozni örömben és bánatban, részt venni a város életében, fejlődésében, hiszen ha az idő szövedékét elfogadjuk és úgy gondoljuk, hogy a múlt hatással van a jelenre, az pedig a jövőre, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy amit ők egykor megcselekedtek, abból táplálkozunk ma gazdaságilag, társadalmilag, szellemileg. A mai nap nemcsak egy megfoghatatlan városról szól, hanem azokról is, akik munkásságukkal, gondolkodásukkal, helytállásukkal példát mutattak. Az elmúlt sok száz évben ez a város mindig változott, sokféleképpen reagált az idő kihívására. A közelmúlt történelmébe tekintve megállapíthatjuk, hogy függetlenül a történelem széljárásaitól, ez a város mindig helytállt. Ezért is tudunk ma ünnepelni. Ez a kis közösség kitermelte magából azokat az egyéneket, akikre ma büszkék lehetünk. Ahhoz, hogy ez a város város legyen, rengeteg minden kellett az elmúlt 58 évben. Amikor sportoló kellett, sportolót adtunk, amikor katonák kellettek, katonákat adtunk, amikor tudósok kellettek, tudósokat adtunk. Tapolca lélekszámához képest a magyarsághoz hasonlóan vette ki részét a nemzet tudományos, kulturális és sporttörténetéből. Mindig mindenhol többet tudtunk adni magunkból annál, amit elvártak tőlünk. Ahhoz, hogy évszázadok múlva is legyen kivel és miről beszélni Tapolcán, a jelenben kell cselekedni. Nincs más dolgunk, mint tisztelni a múltat és egy kis iránymutatással, összefogással meghatározni, hogy kik vagyunk és hová tartunk – mondta a polgármester. 
Zárógondolatként arról beszélt, hogy számára mit jelent Tapolca. – Számomra Tapolca az a közösség, amely hároméves koromban befogadott és felnevelt. Az a közösség, ahol barátokat szereztem, ahol családot alapítottam, ahol eltemettem a szüleimet és nagyszüleimet. Ahol munkánk, örömünk és céljaink egyesülnek. Ahol egy család megtalálja a gazdasági, emberi környezetet is arra, hogy szembe menve a tendenciákkal helyben maradjon. Nekem Tapolca önöket jelenti, azokat az embereket, akik szeretettel, tisztelettel vannak egymás és a múltjuk iránt, és hisznek a város, a közösség jövőjében – tette hozzá Dobó Zoltán.
Az ünnepségen a hagyományok szerint elismeréseket adtak át. A Tapolca Város díszpolgára kitüntető címet Paréj József kapta. A Tapolca Városért kitüntető címet Varga Tiborné és Lájerné Tóth Éva vehette át. Tapolcai Közművelődésért díjat kapott Vecsei János és Herczeg-Vecsei Katalin. A Tapolcai Nevelésügyért elismerést Horváth László Csabáné, Ács Ferencné és Riba Erzsébet kapta. A Tapolcai Egészségügyért és Szociális ellátásért díjat Holczbauerné Kollát Ildikó vette át, a Tapolca Közszolgálatért elismerést Farkas Hajnalka. Varjas Judit az Év Vállakozása díjat érdemelte ki, az Év Tapolcai Rendőre Szabó László.
Az újbóli várossá nyilvánítás 58. évfordulóját városnapi ünnepségen köszöntötték a helyiek Tapolcán
Tóth B. Zsuzsa