A tapolcai Tűangyalok foltvarró csoport tagjai a megnyitón Fotó: Györkös József
A Tapolcai Szorgos Kezek Foltvarró Klub legutóbb egy évvel ezelőtt mutatta be munkáit, azóta azonban kissé megváltozott a csoport összetétele, emiatt a tagok úgy érezték, hogy ideje nevet változtatni. Ezért hétfőn már Tűangyalok néven mutatkozott be a Tamási Áron Művelődési Központ csoportja a házban rendezett hagyományos tavaszi tárlatán. Az intézmény vezetője, Barczáné Tóth Boglárka elmondta, hogy a csoport tagjai szomorúak, mert a közelmúltban búcsúzniuk kellett egyik társuktól, Antal Jánosné Évitől, aki a kezdetektől a klub lelkes tagja volt.
Az intézményvezető úgy fogalmazott, hogy véleménye szerint a foltvarrók mostani kiállítása az eddigi legátgondoltabb, legesztétikusabb és a legszeretetteljesebb üzenetet hordozó tárlat. 
Vassné Sárossy Gabriella, a csoport vezetője az elmúlt egy évről, a tagok fejlődéséről beszélt. – Mivel a kezdetektől fogva mostanáig sokan lemorzsolódtak, nevet váltottunk. Mindannyian más személyiségek vagyunk, de egységet alkotunk, erről nagyon jól sikerült közös munkánk is árulkodik. A foltvarrás a világ legrégibb kézimunkája, gyökerei a szükségből eredtek. Régen az elhasznált textilek még felhasználható részeit hasznosították így újra a háziasszonyok, akiknek kreativitásra, esztétikai érzékre egyaránt szükség volt ehhez, hiszen így rendeződött a sok anyagdarab csodás takaróvá. Ez máig sem változott, akkor sem, ha hatalmas fejlődésen ment keresztül időközben a foltvarrás. Népszerű a technika, mert ehhez egy átlagos háztartásban is megtalálhatók az anyagmaradékok, varróeszközök. A foltvarrás egyszerre hobbi, terápia, szenvedély, öröm, vigasz, remény és művészet. Szívünk, kezünk lenyomatai a gyönyörű darabok, amelyek itt a kiállításon a falakat, paravánokat díszítik. Csoportunk célja együtt lenni, közösen alkotni, mindig tanulni valami újat, minden kiállításra megújulni. Évente bemutatjuk legfrissebb munkáinkat, minden bemutatkozásunk kicsit más és több, mint a korábbiak. A kiállított darabok sokszínűek, szívünk melegségét sugározzák, lelkünk öröméről és bánatáról árulkodnak. A legnehezebb technika, amelyet az utóbbi évben tanultunk, a pasziánsz. Ahhoz a sok felkészülés és türelem mellett négy egyforma anyagra van szükség, amelyet megfelelő sorrendben, megfelelő méretre vágunk, összevarrjuk, újra elvágjuk, sorba rendezzük, végül újra összevarrjuk. Akkor a végére már olyan hatása lesz a képnek, mintha vízben tükröződne. A kiállítás így készült alkotásain nőszirom, rózsa, pillangók láthatók. A falakon nagy ágytakarókat mutatunk be, amelyeket másokkal közösen varrtunk, de ajándék- és használati tárgyak, figurák is láthatók az asztalokon – mutatta be a gazdag tárlatot Vassné Sárossy Gabriella. A megnyitót az intézmény kórusa, a Tapolcai Vegyeskar dalcsokra színesítette.
Tóth B. Zsuzsa