Badár Sándor beszélgetésünk elején kiemelte, a 60 egy szép kerek szám, de a magyarországi stand-up comedy egyik atyja gyorsan hozzá is tette: nem igazán fogja megviselni, amikor a következő életévébe lép. Legfeljebb jövőre csinál egy olyan estet, aminek 61 lesz a címe.
A stand-up comedy ma is népszerű műfaj
Badár Sándor véleménye szerint a stand-up comedy indulása óta nem sokat változott a közönség.
– A közönség ugyanolyan nyitott ma is, de amikor durván 20 éve elindult a magyarországi stand-up, itthon még nem ismerték a műfajt. Aztán négy-öt év múltán a televíziónak is köszönhetően kezdett bejönni a köztudatba, műfajjá érett, és lesöpörte, megszorította kicsit a rádiókabarét. A stand-up comedy elég jól futott a kabaréban és más fórumokon úgy öt-hat éven keresztül, és teljesen elfogadott műfajjá vált. Ma már nem kapják fel a fejüket az emberek rá, tudják, hogy miről szól, és még mindig nagyon népszerű, hála a Jóistennek. Az emberek most könnyebben fogadnak mindent, ami stand-up, ki is vannak rá hegyezve, a műfaj mára közelebb került hozzájuk. Könnyebben elérhető mindenféle fórumon, például az interneten. Jönnek új előadók is, osztályozva vagyunk rendesen – mondta Badár Sándor, aki annak idején rendesen meglovagolta az első hullámot, nagyon megszerette ezt a fajta előadói módot.
Visszaemlékezve elmondta, a legelején a Godot kávéházban kezdték a stand-up-ot, és rögtön úgy érzete, mintha neki találták volna ki. Aztán a Godot-ból lett a Dumaszínház. A Godot-ban az elején csak négyen voltak, de Badár Sándor őszintén örül, hogy ma már szélesebb a paletta. Szerinte a műfaj megköveteli, hogy jó képviselői legyenek. Meggyőződése, hogy ügyesek a fiatal komikusok, de nem tartja őket konkurenciának, mert szerinte úgyis a közönség választ, az ő zsebük mondja meg, mikor mennyit "engedélyez" magának ebből a fajta szórakozásból, és el tud-e menni több előadásra is.
– A színházat sosem szerettem, mert túlságosan statikus nekem. Nagyon jó színészeink vannak, de a kollektív műfajba nem nagyon tudtam bekapcsolódni, mert ott kötött szövegek vannak, mindig idomulni kell a rendező összes elképzeléséhez, álmához. Ha felelősséget kell vállalni, inkább magamért vállalok, mintsem másért. A színházban be kell hódolni valamerre, nem én döntöm el, hogy merre megyünk, és nem biztos, hogy az az én utam, hogy nyerő vagyok abban. De kénytelen vagyok arra futni, ez pedig sosem tetszett nekem a színházban. Egy filmet százszor jobban élvezek, abban jobban el tudom képzelni a magam munkáját, elviselni a követelményeket. Húsz-harminc éve csettintettek egyet és azt mondták, hogy mondj bármit. Lenyomtam a magamét úgy, hogy pont belepasszolt. A saját szavaimmal meg tudtam oldani, engedélyezték az improvizációt. Azok a filmek élnek a mai napig, de ma már másképpen forgatunk. Mindannyian változunk, ahogy a világ is, és ezért nekem szintén változnom kellett. Fejlődnöm, hogy fenn tudjak maradni. Erről szól az élet – vallja a hatvanéves humorista, aki önszántából nem hódol be a legújabb trendeknek.
– A Tik-Tokon legfeljebb kalózfelvételekkel vagyok fenn, de még nem találkoztam magammal. A többiekkel igen. Sok kalóz van, nehéz ellenük harcolni, de muszáj. Akik ezeket a felvételeket felrakják, nincsenek tisztában vele, hogy ennek milyen jogi következményei lehetnek és mekkora kárt okoznak. Mert akik megnézik ezeket, aztán eljönnek a színházba, azok számára már nem ül a poén, mert ismerik. Hiszen képtelenség minden alkalomra teljesen megújulni. Ha van egy jó íve az estnek, akkor az ember nem tud könnyen változtatni a műsoron, főleg, ha tematikusan építette fel. Nagyjából érzem, hogy valami bibi van, amikor sokan nem nevetnek. Tudni kell változtatni, mert ha nem teszem, akkor gyötrődés átkínlódni magam a poénok során. Ez pedig senkinek sem tesz jót. Az internet a sok kalózfelvétel miatt káros, ugyanakkor jó reklám is, és jó, hogy nem kell külön költeni marketingre. A közönség fiatalabb tagjai sokszor nem is ismerik az előadót, mert változnak az idők, a mai kor gyerekei nem biztos, hogy tisztában vannak vele, ki vagyok én. De vannak notóriusok is, akik elmennek valaki miatt messzire is, jó kapcsolatokat ápolok így. Közben persze minden időszakban lehet találni kifogást az előadásoktól való távolmaradásra, télen már nehezebben mozdulnak ki a hideg miatt, tavasszal permeteznek a kiskertekben, meg kapálnak. De szerintem leginkább a pénz a kifogás – jegyezte meg Badár Sándor, aki saját műfaját pelenkaöltésnek nevezte el.
Pelenkaöltéssel halad
– "Gyakszi" órán csináltuk ezt: mindig vissza kell fércelni, ahogy megyünk előre. Amikor elkezdek egy történetet, de érzem, hogy az affinitás nem elég erős, nem ül a történet, nem jönnek velem, akkor otthagyom. Belenyúlok egy másik történetebe, de aztán visszatérek. Megjegyzem magamnak, és akár húsz perc múlva is visszakanyarodom. Mert ha leültetem a sztorit, lehet, hogy be is buktam vele a darabot. Amikor már jönnek velem, megyünk vissza, belecsapunk a lecsóba, és lehet, hogy jobb is lesz, mert még meg tudom cifrázni, meg tudom kínálni a közönséget ezzel-azzal. Kapkodják a fejüket, mert fogalmuk sincs, hogy hol tartunk, de a végére le van zárva a sztori, elvarrom a szálakat – magyarázta Badár Sándor, aki idén hatvan év szálait varrta el.
Jövőre jöhet a hatvanegyedik.
Tóth B. Zsuzsa