Pite és Vacak, a polányi pulipár az új év elején is már többször hétvégi kirándulás során tett sétát, ahogy sokan mások is hozzájuk hasonlóan. A túrázás nincs évszakhoz kötve és a természet, a Somló hegy is olyan arcát mutatja ilyenkor, amit máskor nem fedezhetünk fel. Ezen a különleges helyen, az egykori vulkán lejtőin terül el a sok hazai borvidék közül a legkisebb, ahol a szőlősorok mindig különleges látványt nyújtanak, és mindig egy kicsit másképp.
A tanúhegy bebarangolására indult nemrégiben magyarpolányi olvasónk, Dávid Barbara és párja, no meg kedvenceik, a túrázásban fáradhatatlan két puli, Pite és Vacak. Gazdijuk szokás szerint felkészült a látni- és tudnivalókból.
A kedves ebek – akiktől szebb a táj és a természetfotózás rutinos modelljei – alig várták, hogy kiszabaduljanak szobából, hogy szabadon futkározhassanak. Ugyanis nagyon nincs ínyükre a számukra nem megszokott erőteljes, agresszív hanghatás, a szilveszteri durrogtatás. Még a mennydörgés is félelmet vált ki belőlük, ezért újévkor a gazdáikkal a házban töltöttek el sok órát, miközben Barbaráék igyekeztek elterelni a figyelmüket a beszűrődő zajokról.
Kirándulás kutyákkal
Idei első hosszabb sétájuk a Somlóra vezetett. Ez a 431 méter magas vulkáni tanúhegy a Marcal-medence keleti részén emelkedik. A vulkánkitörések alkalmával először lávadarabkák és vulkáni hamu szóródott ki, majd ez a vulkáni törmelék a kráter környékére visszahullott, s rétegeződve kőzetté alakult. Ez a vulkáni tufa, amit a Somló esetében bazalttufának nevezünk.
Manapság a Somló kapujától indulva érdemes felmenni a Szent Margit-kápolnáig. Itt tűz, meleg tea, forralt bor, szalonnasütés és szerencsesüti várta a hegyen túrázókat, amikor Pitéék arra jártak, és sok kutyus köszöntötte egymást boldogan ugatva. Szaladgáltak, szaglásztak, élvezték a csendet, a szabadságot.
Az is ajánlható, hogy a kápolnától továbbindulva elsétáljanak a vár felé. Akár szikrázó napsütés van, akár zúzmarába öltözött a vidék, a hegy rendre gyönyörűen pompázik.
Rimányi Zita