A kiállítás megnyitóján Somogyi Júlia ékszertervező művész méltatta édesanyja alkotásait.
Kiállítás anya képeiből
Júlia beszédében emlékezett gyermekkorára, az édesanyja festményeire való rácsodálkozásaira.
– Úgy éreztem, az én anyukám a legmenőbb, hiszen míg az iskolában mi kis rajzlapokra rajzolunk fákat, ő asztallap méretű vásznakat tud megtölteni gondolataival. Akkoriban a képeire még jellemzőbb volt az absztrakció. Az elmúlt években több sorozatot is készített, festményeiből egész történeteket tudunk kiolvasni. A címek által kapunk vezérfonalat hozzá. Amikor a művet megismerni véljük, megtaláljuk a közös pontot az alkotóval, ezzel közelebb kerülve művészetéhez. A korai festményekhez képest – amelyek lassan harminc évre nyúlnak vissza – anya művészete sokat változott. Mindig is az aktuálisan legújabb képei a kedvenceim. 2018-ban, amikor a mátrixsorozat készült, talált rá arra az ábrázolási módra, amely a kiállításon először bemutatott festményeken teljesedik ki. Például az Önbizalom című kép és a Gondolat című háromrészes sorozat. A kontrasztok erőssége párhuzamban van a mozdulatokkal és a kompozícióval. Erős érzelmeket és komoly, elgondolkodtató hangulatot közvetítenek – sorolta az alkotó lánya. 
– Képei teljesen magukkal ragadnak, és ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül, hiszen az idei évi Ablakaink című tapolcai kiállításon a zsűri szakmai Nívódíjjal értékelte az Érzelem és az Érintés című képet. Az itteni kiállítási anyag a növényvilágból ihletődött festményekben is bővelkedik. De nem egyszerűen virágokról van szó. A termések, bimbók, csészelevelek ábrázolása több esetben is olyan szemszögből mutatja meg az adott növényt, amilyenből csak a fűszálakról feltekintő bogarak vagy a már virágporban fürdő méhek láthatják azokat – mondta Júlia.
Hozzátette, hogy a megnyitón közreműködő Kassai Balázs olyan zenékkel érkezett, amelyeket Anikó szokott hallgatni alkotás közben, hogy itt most segítse a jelenlevőket ráhangolódni a képekre. S. Varga Anikó kiállítása február 27-ig látható.
Tóth B. Zsuzsa