A jó lecsó titka az arány, miként igaz ez a közéletünkre is. Ha minden hozzávaló a helyére kerül, ha tudjuk, hogy mit és miért teszünk bele, akkor abból közösségépítő erő születhet. Az itt élők tisztában vannak azzal, hogy mit jelent összefogni, együtt főzni és együtt működni – mondta dr. Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter hétvégén a veszprémgalsai Lecsófesztiválon.
Lecsófesztivál a megyénkben
Vármegyénkben a Marcal-medencében, a Torna-patak közelében található Veszprémgalsa 1969-ben jött létre – Veszprémpinkóc és Zalagalsa egyesítéséből. A római katolikus és evangélikus templomáról híres, alig 270 lelket számláló település immáron tizenharmadik alkalommal adott otthont az említett, egész napos rendezvényének. Mint Simon Gábor polgármester értésünkre adta, az ötlet hajdanán onnan jött, hogy a közelben sokan folytatnak mezőgazdasági jellegű tevékenységet, vagyis a paradicsom, a paprika és a hagyma bőséggel megterem a telkeken, a kertekben. A községet is népszerűsítő programot kegyeibe fogadta az időjárás, így a szép tóparti környezetben a félszáznál is több nevezett csapat jó hangulatban állt neki a főzőversenynek.
A résztvevők már várták, hogy együtt lehessenek a barátaikkal, a szomszédjaikkal, vagy éppen a régen látott rokonaikkal. Persze jó néhányan igyekeztek valami különlegeset készíteni, hogy levegyék a lábukról a zsűri tagjait. Szinte mindenütt a hagyományos lecsó volt az alap, de több helyütt különlegességek, így csülök, csirkehús és bab is került bele. Mondani sem kell, az ítészek tetszését elnyerték a kondérban rotyogott ínycsiklandozó ízek. Ahogy a hangulatra, úgy az illatokra sem lehetett panasz, az indulók kitettek magukért: mindenki a legjobb formáját hozta. Az együttesek nem csak a fűszerekkel, hanem a kreativitásukkal és néha a titkos receptjeikkel is hozzájárultak az eseményfolyam sikeréhez. Mindenki másra esküdött, hogy mi kell egy jó lecsóhoz, de aztán megállapíthattuk: az étel olyan, mint a foci, mindenki ért hozzá. Egyszerűnek tűnik, ám a jó eredményhez, ahhoz, hogy az ízeket összhangba hozzuk, sok odafigyelés kell. Az eredményhirdetés után a csapatok végül abban maradtak, hogy az a jó lecsó, ami ha elkészül, mind el is fogy. Ha ezt vesszük alapul, akkor Veszprémgalsán mindenki nyert.
Ám az esemény nem csupán gasztro-, hanem kis túlzással zenei fesztivál is volt. A helyi önkormányzat jóvoltából a színpadon egymást követték a programok, ami azt is jelezte, hogy pályázati források mellett helyi és környékbeli emberek is álltak segítőkész támogatóként a rendezvény mellé. A gyerekek sem unatkoztak, változatos programok vártak rájuk, majd a nagyobbak, az idősebbek örömére olyan neves előadók léptek fel, mint Komonyi Zsuzsi, Matyi és a Hegedűs, Bódi Csaba, Sasvári Sándor, illetve Lagzi Lajcsi és zenekara. A nap tehát nem csak a lecsóról szólt, hanem a közösségekről is, a mind távolabbról érkezett társaságokról, ami jól mutatta a népszerű, sikeres, estére ezreket megmozgató rendezvény sikerét. Mindenki élvezte, amit egy ilyen összejövetel adhat. Mert mint Navracsics Tibor is mondta: az egymás iránti tisztelet, az összetartozás élményének generációkon átívelő megtartó ereje az, ami biztosítja egy közösség, egy település jövőjét.