Köszöntő és tárlatnyitó beszédében Schwartz Béla, Ajka polgármestere úgy fogalmazott, hogy a művészet szépség, szabadság, emberi megnyilvánulás. – Ajka mindig törekedett az emberarcú város megteremtésére, kiemelten fontosak az itt élők számára a közösségi és kulturális események, a művészeti együttesek, és a képző- és iparművészet terén is van mit megmutatnunk. Ehhez kapcsolódóan három fontos alkotóközösséget kell megemlítenem. Az országosan elismert Ajkai Grafikai Műhelyt, az Ajkai Képzőművészeti Egyesületet és az Ajkai Fotóklubot. A város különböző megbízásokkal támogatja, segíti a helyi alkotókat, ösztönzi őket újabb és újabb művek létrehozására. Ha a tárlat megtekintése közben figyelmesek vagyunk, magunkhoz hívjuk a tárgyak üzenetét, még sok mindenre rátalálhatunk. Bolyongjanak az idei alkotások változatos, színes világában. Fedezzék fel azokat a titkokat is, amelyeket a művész talán el sem rejtett bennük, mégis ott vannak valahol. Mert azok a mi, személy szerint külön-külön is rejtőzködő és felfedhető titkaink. Ne fogják vissza a fantáziájukat – mondta Schwartz Béla.
– Egy csoportos kiállításnak is van karaktere. Benne rejtőznek olyan energiák, képességek, a tehetség és a látásmód, amelyet az egyéni alkotók átemelnek egy közösségi alkotásba. Azaz, bemutatva saját műveiket, továbbítják is azok üzenetét, és így totális alkotói teljesítmény áll előttünk. Az Ajka Tárlat ilyesfajta energiatöbbletet ad. Zsűrizés közben sokféle véleményt megfogalmaztunk az alkotásokról. Többnyire egy véleményen voltunk. A begyűjtött anyagban voltak amatőr és profi alkotók munkái. Ez a szétválasztás évszázados. Igyekszik elválasztani a saját kedvére alkotót a hivatásos alkotóművésztől. A három zsűritag most épp így alakította ki véleményét, mások talán másképp döntöttek volna. Egy mérce volt, amit Csontváry is írt: egy alkotást meg kell becsülni. Más tanulságok is megjelentek. Sikeresebbek voltak azok a munkák, amelyekben nem direkten, hanem áttételesen jelentek meg a kiírók témaajánlásai. Különösen igaz ez a Fekete István emlékezetét felvállaló művekre. Egy író munkásságával foglalkozni a képzőművészet nyelvén nagyon nehéz. A művekhez és a portrékhoz együtt hozzányúlni nagyon szájbarágós eredményekhez vezet. A táj tematikája ez esetben sikeresebben jelent meg azoknál, akik a felhívásban szereplő témát dolgozták fel. A fotók elbírálásánál is inkább az őszinteség, mint a kitaláció, az erőltetett beállítások jelentették a bírálási szempontot. A dokumentarista, a lírai objektív, esetleg az érzékeny társadalmi kérdésekre való reflektálás mikéntje, sajátos eredetisége vált a legfontosabb értékmérővé. A kisebb plasztikai anyagban számos ismert és szakmailag hiteles alkotótól tudtunk beemelni műveket a tárlatra. Összességében úgy éreztük, a művészek többsége igyekezett kiérlelt, esetleg friss és izgalmas alkotással szerepelni. Ezeket a törekvéseket, amelyekben az érzékenység, a kvalitás és az újdonság egyszerre jelenik meg, igyekeztünk díjakkal értékelni – mondta az elnök, és méltányolta, hogy a város sok díjjal ismeri el az alkotókat, ami kevés helyen mondható el.
A beérkezett alkotásokat Sinkó István, Lóska Lajos művészettörténész és Pataki Gábor művészettörténész zsűrizte, és ők tettek javaslatot az alkotói díjakra. Ajka Város Önkormányzata díját Szentes Ottokár festőművész, a művelődési központ díját Gergely Anna festőművész, a Poppe és Pothoff Hungária Kft. díját Tóth György festőművész, az Avar Ajka Kft díját T. Szabó László képzőművész, a Baumidex Építőipari Kft. díját Gábor Erika, az AVÉP Ajka Kft. díját Diénes Attila szobrászművész, az Ajkai Alumíniumipari Szakszervezet díját Vitárius Nikoletta grafikusművész, a Bakony Gaszt Zrt. díját Kiss Miklós üvegtervező iparművész, a Dorner Alumíniumöntöde díját Fábián László grafikusművész, a Héliosz Cukrászda és Agóra Kávéház díját Antal Kinga fotóművész, az Ajkai Grafikai Műhely díját Baranyai Ferenc grafikusművész érdemelte ki.
Tóth B. Zsuzsa