Navracsics Tibor az 1956-os országos ünnepségen mondott beszédet Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Navracsics Tibor szólt arról, hogy 1956 a legfiatalabb nemzeti ünnepünk. Évről évre viták robbannak ki október 23-a értékeléséről, megünnepléséről. Valaki azt állítja, hogy ez egy jobboldali forradalom volt a baloldali kommunista rezsimmel szemben. Valaki azt mondja, hogy ez a jobbító szándékú baloldaliak forradalma volt az embertelen kommunista rendszer ellen. Valaki azt mondja, hogy konzervatív volt, valaki azt, hogy progresszív, nem tudunk megegyezésre jutni. Ha a hőseit nézzük, egyértelmű október 23-a megítélése. A diktatúra áldozatai - a politika űzte Veszprémbe a város '56-os mártír tanárát. A miniszter megemlítette, Császár Józsefet, aki november 4-én a vár kapujánál fegyverrel védte a várat, Brusznyai Árpádot, a harminckét éves tanárt, a 65 egyetemisták, a 68 tizenéves fiatalt, akiket összegyűjtöttek. - Mi a közös bennük? - tette fel a kérdést a szónok. - Életüket kockáztatták azért, hogy az 1956-os forradalom be tudja teljesíteni küldetését, a szabadságot. A szabadság tartalmát nehéz meghatározni. Nem más az, mint kiállás az életért egy életellenes rendszerben. Az életért vállalták a fogházat, az életüket is feláldozták másokért. Pap János 1956 után nem az életért, hanem a halálért emelt szót. Azért írt nyílt levelet, hogy Brusznyai ítéljék halálra. Hiába ítélték halálra, megölni nem tudták, Veszprémben a mai napig őrizzük emlékét. Az élet mindig győz a halál fölött, az igazság győz az igazságtalanság fölött.