Kosztolányi életútját elevenítette fel Réwész Dávid, N. Horváth Erzsébet, Perger Barbara és zenéjével Román Iván Fotó: Tóth B. Zsuzsa/Napló
Az irodalmi műsor vezetője, N. Horváth Erzsébet író, történész Kosztolányi rövid életútját elevenítette fel néhány közreműködő segítségével prózában, versekben, zenében. Az esten a Főnix Színjátszó Egyesület tagjai, Perger Barbara és Réwész Dávid előadásában elhangzott a költő több verse, az előadást Román Iván hegedűművész játéka színesítette.
A versek mindegyike sugallta, hogy Kosztolányi minden gondolata az általa olyannyira szeretett élet és a halál körül forgott. Sokat írt ugyan az utóbbiról, de az élet volt versei központi témája. A költő arra tanít ma is, hogy az élet szép, és mivel halandók vagyunk, nagyon fontos, hogy örüljünk annak és kiélvezzük minden percét.
Erről írt a Halotti beszédben, az Akarsz-e játszani, az Októberi táj, a Vörös hervadás, a Most harminckét éves vagyok, a Most színes tintákról álmodom című költeményben. Családja szeretete tükröződik sok más mellett a Fényes koszorú című versben. Leszögezhetjük, hogy ő csupán ember akart lenni, de erre alig több, mint ötven év adatott számára. 1885-ben született és 1936-ban halt meg. Versben búcsúzott tőle felesége és legjobb barátja, Karinthy Frigyes, aki A zöld tinta kiapadt című költeményt írta ekkor. De maga a költő is elköszönt szeretteitől a Könyörgés az itt maradókhoz című versével. Amint vallotta, valóságos ikerajándékot kapunk a sorstól: életet és halált.
Tóth B. Zsuzsa