A múzeum parkolójáig kocsikkal vitték fel őket, majd onnan az olvasókabinig fejlámpával világítva tették meg az utat gyalogosan a felső tagozatos és középiskolás diákok, akik útközben elképzelték, hogy milyen volt élni abban a korban, amikor még nem létezett villany és autó, így az emberek kilométereket gyalogoltak sötétben, számos veszélynek kitéve.
Megérkezés után a a múzeum szabadtéri gyűjteményét tekintették meg. Horváth Károly szakmai vezető beszélt a bányászok életéről, akik szintén az erdőn át közelítették meg a munkahelyüket. A diákokat leginkább az ragadta meg, hogy a bányalovak, miután felhozták őket a mélyről, megvakultak. Átélték, hogy milyen lehetett az életük úgy, hogy semmit nem láttak az őket körülvevő világból. Ez a színjátszás egyik fontos része, beleélni magunkat különböző helyzetekbe, a foglalkozáson is gyakorolják ezt.
Színpadi életkép. A színjátszás egyik fontos része, beleélni magunkat különböző helyzetekbe
Fotó: Gyarmati László
Komáromi Sándor drámapedagógustól, a foglalkozás vezetőjétől megtudtuk, hogy a mostani tanévben huszonketten vesznek részt a képzésben. Minden pénteken délután tartják a foglalkozásokat, amiket mindannyian várnak. A szeptemberi kezdéskor össze kell csiszolódniuk a diákoknak, akik a város csaknem minden iskoláját képviselik. Komáromi Sándor 1997 óta foglalkozik oktatással, azóta felnőtt egy generáció. Csaknem minden csoportban volt, aki hivatásának is a színházat, a színjátszást választotta.
Tisler Anna