Az igen kicsi csótány olyan ízeltlábú csoport tagja, amelynek képviselője előkerült már a mianmari gyantakincsből is. Az egykor Ajka környékén bányászott, a késő krétakorból való, barnakőszénből ismert, ajkait nevű borostyánkőtípus nagy mennyiségben tartalmaz ízeltlábú zárványokat, vagyis olyan pókszabásúakat és rovarokat, amelyek akkor estek az egykori, ragacsos gyanta fogságába, amikor az frissen a felszínre folyt az őt termelő növényből.
Az ajkaitban előforduló zárványokról először Tasnádi Kubacska András geológus és paleontológus tett említést 1957-ben. Az azóta eltelt évtizedek során az ajkait egyebek mellett kétszárnyú rovarokkal, pókokkal, bogarakkal, darazsakkal és álskorpiókkal is megajándékozta már a tudományt. A Magyar Természettudományi Múzeum, a Szlovák Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatói most lerántották a leplet a második, ajkaitban megőrződött őscsótányról.
Tóth B. Zsuzsa